Rozi határtalanul örült a
sütimnek, egyből kiengesztelődött, mézes nektársörrel kínált, ezt nem tudom,
honnan szerzi, és sajnos azonnal a tyúkfejembe szállt. Még szerencse, hogy
gyalog mentem hozzá! Hazafelé érdekes látványt nyújthattam dülöngélve,
kacskaringózva. Gordonnal pont összefutottam, illetve összedülöngéltem, aki -
ó, egek - megint a karján volt kénytelen vinni, ezt hogy utálom! Már amikor nem
vagyok pityókás, és ez az életem 364 napjában így esik, jobb, ha ezt
tisztázzuk. Tegnap hirtelen elsötétült az ég, behúzódtam a kis faházba, és
hallottam, hogy valami kopog a deszkákon. Kicsapódott az ajtóm, és Gordon esett
be kabátját a nyakába húzva: - Pfüj, ez a rohadt jégeső - kinek kell ez
ilyenkor? Örültem, hogy átjött, mert egy picit féltem. Nem szeretem, amikor a
természet packázik a magunkféle naiv baromfikkal.
- No mi legyen ezzel a Tirollal? - tért a tárgyra ezek után Gordon, miközben leült az ágyam szélére, ahova bekucorogtam. Közben elmélázott a tekintete a neki készülő pokrócon, asszem, gyanít valamit. Erre én gyorsan a párnám alá suvasztottam a félkész pokrócot, zavart, hogy fürkészi.
- Hát meglátogatom, mi lenne? Ezt a meghívást nem lehet visszautasítani.
Gordon aggodalmas képet vágott. - Nem engedlek el egyedül, Köles egy ideggyenge nőszemély.
Nevettem: - Oh, ha ott leszel, nem fog velem foglalkozni, az bizonyos. Bár jobban vette volna ki magát, ha egyedül megyek, hiszen Tirol rólad egy mukkot sem írt - néztem Gordonra.
Gordon az állát dörzsölgette:
- Te, és mi van, ha Köles kényszerítette Tirolt, hogy írja meg ezt a lapot, hogy menjünk oda mind a ketten?
- Főleg te, gondolom. Tőlem mit akarhatna?
- Akkor még tojtál, mikor ők megismertek. Hátha be akar hálózni engem, és egy új tojót is szerezni egyúttal?
- Pfff, hát most ráfaragna, az tuti - mondtam kaján vigyorral.
Egymásra néztünk Gordonnal, láttam a huncut fényt a szemében. - Te is arra gondolsz, amire én? - kérdezte.
- Ühüm. Meg kéne kicsit leckéztetni.
- Na jó! - állt fel Gordon. - Holnap az Amplitúdóban kidolgozunk egy tervet.
- Bevehetnénk Gézát is! - javasoltam.
- Nem rossz ötlet, baromfipajtás! - vidámkodott Gordon. - Gyere át hozzám egy kicsit, főzök egy teát, és hallgathatjuk a kisrádiódat.
- Úgyis lesz valami rádiójáték, két görényről szól, akik azon vetélkednek, hogy melyikük büdösebb.
- Alig várom, hogy kiderüljön - mondta Gordon csipetnyi iróniával, és mivel kint elült a vihar, kitessékelt maga előtt a háza irányába.
- No mi legyen ezzel a Tirollal? - tért a tárgyra ezek után Gordon, miközben leült az ágyam szélére, ahova bekucorogtam. Közben elmélázott a tekintete a neki készülő pokrócon, asszem, gyanít valamit. Erre én gyorsan a párnám alá suvasztottam a félkész pokrócot, zavart, hogy fürkészi.
- Hát meglátogatom, mi lenne? Ezt a meghívást nem lehet visszautasítani.
Gordon aggodalmas képet vágott. - Nem engedlek el egyedül, Köles egy ideggyenge nőszemély.
Nevettem: - Oh, ha ott leszel, nem fog velem foglalkozni, az bizonyos. Bár jobban vette volna ki magát, ha egyedül megyek, hiszen Tirol rólad egy mukkot sem írt - néztem Gordonra.
Gordon az állát dörzsölgette:
- Te, és mi van, ha Köles kényszerítette Tirolt, hogy írja meg ezt a lapot, hogy menjünk oda mind a ketten?
- Főleg te, gondolom. Tőlem mit akarhatna?
- Akkor még tojtál, mikor ők megismertek. Hátha be akar hálózni engem, és egy új tojót is szerezni egyúttal?
- Pfff, hát most ráfaragna, az tuti - mondtam kaján vigyorral.
Egymásra néztünk Gordonnal, láttam a huncut fényt a szemében. - Te is arra gondolsz, amire én? - kérdezte.
- Ühüm. Meg kéne kicsit leckéztetni.
- Na jó! - állt fel Gordon. - Holnap az Amplitúdóban kidolgozunk egy tervet.
- Bevehetnénk Gézát is! - javasoltam.
- Nem rossz ötlet, baromfipajtás! - vidámkodott Gordon. - Gyere át hozzám egy kicsit, főzök egy teát, és hallgathatjuk a kisrádiódat.
- Úgyis lesz valami rádiójáték, két görényről szól, akik azon vetélkednek, hogy melyikük büdösebb.
- Alig várom, hogy kiderüljön - mondta Gordon csipetnyi iróniával, és mivel kint elült a vihar, kitessékelt maga előtt a háza irányába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése