Átszállítjuk Günther könyveit, egyben elbúcsúzunk

Géza mozgósította összeköttetéseit, ugyanis problémás volt Günther könyvhalmazának elszállítása. Sikerült megfűznie régi cimboráját, Bengát, a tetkós fuvarmalacot, aki minimum kisteherautóval járkált mindenhová, annál kisebb méretű járgányról nem volt hajlandó tudomást venni. Egy nap alatt rendeztük a könyvállományt, hogy megfelelő kategóriákban legyen összerakva és elszállítva. Gordon meghívta Kölest a közeli cukrászdába, berendelte Köles valamennyi kedvenc sütijét, és miközben Köles szinte fuldokolt a krémesekben, Gordon beadta neki, hogy szeretnénk elvinni magunkkal a nyárra Tirolt. Köles meglepően gyorsan ráállt a dologra, mint kiderült, régóta tervezgetett egy utazást unokatestvéréhez a Kanári-szigetekre. Fél nap alatt bepakoltunk Benga óriási teherautójába, Günther szóban vezényelte az eseményeket, Egyenlítő is segített a pakolásban. Günther és Benga között néhányszor szakmai vita lángolt fel, ugyanis Günther finom bánásmódot követelt a könyveivel kapcsolatban, Benga azonban a gyorsaság és egyszerűség híve volt. Gordon többször közbelépett, majd mindenki megnyugodott.
A pakolás végére Günther meghívott minket egy kerti ebédre, itt Benga tripla annyi ételt tömött magába, mint mindenki más, még jó, hogy Egyenlítő nagy adagot főzött. Ezt még tetézte, hogy Benga, malac lévén, az összes fogást összekeverte egymással, és csak így volt hajlandó elfogyasztani. Tirol ezt látván a hátsó kertbe ment öklendezni, de ezt csak utólag súgta meg nekem, akkor azt hittem, pisilni ment.
Végül bepréselődtünk Benga mellé a nagy teherautóba. Sűrű integetések közepette elbúcsúztunk Kölestől és Güntheréktől. Tirol egy picit melankolikus hangulatba került az úton, de én vigasztaltam, és akkor megnyugodott. Alig vártam, hogy hazaérjünk a kis falunkba.