Üdvözlet

Üdv, Olvasók!
Rájöttem, van bennem némi közléskényszer, és Géza ideges, amikor sokat beszélek, mellesleg Gordon is. Gordon több hónapig győzködött, hogy kezdjek el blogot írni, de én kikértem magamnak, ki kíváncsi egy tyúkra? Sikerült végül meggyőznie, elég nehezen, majd egy nap berontott a faházamba, jól beverte a fejét az ajtóba egyébként, és egy születő púpot becézgetve a feje búbján odatolt nekem egy műanyag-szagú dobozt. Nem csigázom milliós olvasói lélekszámomat:-) (hehe, ezt a mosolygós jelet most tanultam, jó is, mert egy tyúknak nehézkes a mosolygás - azt nem mondom, hogy képtelenség, de nem egyszerű). Szóval, egy ilyen pötyögős kis izé volt képernyővel, Gordon azt mondja, laptopnak hívják, hát jó, szóval az. Na, ezen pötyögök, méghozzá úgy, hogy a szárnyamra van szíjazva egy alkalmatosság, egy ceruzaféle, amivel meg tudom nyomni a billentyűket. Feltételezem, nem volt kihívás az a piaci rés a laptop-gyártók számára, amelyet a tyúkok alkotnak.