Álom

Azt álmodtam, hogy csodálatos színű gyöngyöket fűzök egy egész éjszakán át, aztán elindulok egy sűrű, sötét erdőben, és a gyöngyeim világítanak az úton. A gyöngyök aztán egyenként átváltoztak Gézává, Gordonná, Tirollá, Sílává, Sárává, Rozivá, Kölessé, a fűszeressé és még sok-sok valakivé. Géza rázott fel az álmomból, mérgesen közölte, hogy az éjszaka közepén járunk, és ne nevetgéljek álmomban, legyek szíves. - Tanulj meg némán kuncogni! - parancsolt rám.
Megígértem. De belül nagyon boldog voltam.