Gézát megvigasztalom

Tegnap este találkoztam Gézával. Az Amplitúdóba mentem, tudtam, hogy ő is ott lesz, balhék után általában hallgatólagosan ott találkozunk, már ha ezt így lehet mondani, mindegy, én így mondom. Szóval, bementem, ott ült a pult melletti asztalnál, az a kedvenc helye. Nem volt jó kedve, és akkor még finoman fejeztem ki magam. Volt mellette már három üres teáspohár, éppen a negyediket kortyolgatta. A bajszai egészen lekonyultak a rosszkedvétől, és szomorúan bámult maga elé. Síla a pultot törölgette, mikor meglátott, finoman elmosolyodott - egy sziámimacska igen visszafogott az érzelmeit illetően. Villantak egyet azok a nagyonkék szemei, és annyit mondott halkan, miközben elémtolta a búság ellen fantázianevű teáját (persze szívószállal, egy tyúknak így egyszerűbb), hogy - Kicsit pörgesd fel ezt a szegény rágcsálóhaverodat, egészen szét van esve.
Leültem szemben Gézával. Felnézett a teájából. Nagyon picinek éreztem magam, mikor belenéztem a szemébe.

- Szrgh.. - mondta Géza. Köszönni próbált.

- Ne haragudj - mondtam a teámba kapaszkodva.

Egy darabig csöndben nézte az asztalt, aztán kitört belőle:
- Derill, te olyan bunkó tudsz lenni, hogy kirakhatnának a falu főterére mutogatni!
Nem válaszoltam. Mit lehet erre mondani? Gombócot éreztem a torkomban. Azzal próbáltam elterelni a figyelmemet, hogy kicsit hátrébb toltam a székemet az asztaltól, és a lógázó lábaimra koncentráltam. Aztán elkezdtem csipegetni a csőrömmel a szívószálamat, és ijedten figyeltem Gézát, mit fog csinálni.
Nem nézett rám, legyintett egyet. - Igaz, én is egy állat voltam HöNyö miatt! - és ettől egy kicsit vidámabb képpel nézett fel rám, majd a szívószálamra meredt, és kitört belőle a röhögés.
- Derill! - bődült, olyan Gézásan. - Mi a péket csinálsz a szívószáladdal?
Amikor lenéztem magam elé, megértettem a reakcióját. Idegességemben a szalmaszívószálat szétcsípkedtem, és valami teljesen idióta alakzatot sikerült a tetejéből kreálnom. A kép valóban nem illet ehhez a drámai hangulathoz. Szégyenlősen elmosolyodtam.
Géza már vigyorgott, a bajuszkái vidáman felfelé kunkorodtak.
- Tök hülye vagy, de ezért szeretlek! - és egy akkorát csapott az asztalra, hogy Síla, aki éppen gondosan töltött át egy főzetet egy kisebb üvegcsébe, elejtette a főzetes üvegedényt, ami ripityára tört a pult mögötti kőpadlón.
Géza meg se hallotta, én viszont behúzott nyakkal vártam, milyen fejjel fog a szilánkokat takarító Síla megjelenni a pult fölött.
- Semmi gond, srácok! - emelkedett fel mosolyogva Síla.
Hát igen, Sílában megvan az az elegáns nagyvonalúság, amiért sokan tisztelik, egyesek egyenesen imádják. Síla esetét Porcicával még nem is említettem. Kicsit sajog a szárnyam ettől a pötyögéssegítő tollszerűségtől, úgyhogy most inkább pihenek, de ígérem, ezt egyszer le fogom írni nektek. Ellenben azt még elárulom, hogy Géza elhívott hétvégére horgászni. Nem vagyok oda a halakért és gyengeszárnyú lévén képtelen lennék damilt húzogatva halakat rángatni, viszont felajánlottam, hogy felolvasok neki a kedvenc könyveinkből, és elviszem a kisrádiómat, mert lesz az állatkabaré, és azt mi imádjuk. Nem mellesleg, ilyenkor Gordon is lazábban csajozhat, már ha ahhoz van ingerenciája.