A szélhámos Húsvéti Nyúl leleplezése

Elmesélem a húsvétomat. Jött megint a Húsvéti Nyúl, nekem csak HöNyö, baromi ellenszenves figura. Két bőrönddel érkezett a faluba, beszállásolta magát a Koccintó Nyulak nevezetű Kricsmibe, Pikkhez és Pakkhoz, a nyúlikerpárhoz. Én igyekeztem eddig elkerülni, de sajnos tegnap pont akkor terpeszkedett az Amplitúdó klubban, amikor én is bementem inni valami finom teát. Idióta képpel vigyorgott, az új napszemüvegét mutogatta, és a névjegyét osztogatta mindenkinek. Előadta a szokásos dumáját, hogy ő tojja a legszebb tojásokat. Én a sarokból figyeltem, kértem Sílát, hogy a legnyugtatóbb teáját főzze ki nekem, de abszolút nem használt. Figyeltem ezt a tenyérbemászó alakot, és közben éreztem, ahogy a begyem görcsbe rándul. Gyűlölöm, hogy a többiek beveszik a szövegét, miközben tudják, hogy ez hülyeség: EGY NYÚL NEM TOJIK. Most még kölyökállatok se nagyon vannak a faluban, hogy a kedvükért elhiggyük ezt a mesét. Annyira felhúztam magam, hogy egy tyúk jelenlétében adja elő magát (persze úgy tett, mintha nem venne észre), hogy hazarohantam, és elhatároztam, hogy hónapok óta először megpróbálok tojni. Elég sokáig szenvedtem, nagy fájdalmaim voltak, de végül sikerült egy egész nagy tojást produkálnom (estére beborogattam az alsó részemet, mert eléggé sajog).
Na, majd folytatom az akciódúsabb résszel, most teendőim vannak, agyő.