Géza megismerkedik és egyben belehabarodik Sárába

Üdv! Egyesek utálják a hétfőt, úgy tudom, például Géza biztosan. Gordon szerencsére nem annyira, ahogy mondja, az ihlet egy kötetlen, de néha annál kínzóbb dolog.
A hétfőt én sem utálom, de ma kimondottan nyúzott vagyok, már ha egy tyúk lehet ilyesmi. Gézával nagyon jó volt a hétvégénk, a kedvenc részem az egészből, amikor a kisrádiómat bömböltettük alkonyatkor, és ugráltunk a zenére Gézával. Második kedvenc részem, amikor csillagos volt az éjszaka, és mi lelógattuk a lábunkat a stégről, és nosztalgiáztunk.

Mielőtt végső tévedésbe esnétek, szeretném tisztázni, hogy Géza nem egy magányos rágcsáló, Gézának van felesége. Azonban nem volt ez mindig így.

Évente egyszer van vásár nálunk a faluban, abban a nevezetes évben nagyon készültünk már rá, félretettünk pénzt, hogy legyen mit elkölteni, no, ebben aztán nem volt hiba. Mindenféle árusok jönnek messzi vidékekről, meg színház is szokott lenni, mutatványosok. Egy talicskával mentünk ki Gézával a vásárra, én szerettem volna Gordont meglepni egy festőállvánnyal, sikerült is vennem egyet. Bevásároltam fonalakat is, jelenleg abból készül Gordon pokróca. Na hát Géza meg hirtelen felindulásból (neki sok ilyen van) vett egy összecsukható avagy kinyitható szerszámoskészletet. Később az első bevetésnél majdnem ráment az egyik mancsujja a dologra, ugyanis egy kinyitható szárú kalapáccsal próbált vehemensen beleütni a falamba egy szöget, azonban a lendülettől a kalapács felső része visszacsuklott összecsukott állapotba, azon lendülettel belecsapódva Géza mancsába. Sajnos az árust hiába átkozta, akkorra már hetedhét földön túl járhatott az a furán vigyorgó borz, aki rászedte szegény hiszékeny Gézát.
De a vásáron még felhőtlenül mulattunk, és vettünk finom sültcipót is, van egy péknyúl, aki minden évben eljön elég messziről, és csodás pékárukkal boldogít minket.
Én éppen belefeledkeztem a csepűrágók műsorába, akik is egy süncsalád voltak, és több tyúkmagasnyi körtét és almát egyensúlyoztak a fejükön. Majd egy piramist alkottak egymás mellé és fejére állva, de azt elrontották, mert szúrta a talpukat az alattuk álló tüskéje, ezért gyorsan leugrottak egymásról. Azon morfondíroztam, hogy miért nem vettek föl papucsot, még akár én is tudnék kötni nekik, mikor is meghallottam Gézát.
- Jaj! - mondta a szívéhez kapva, és a szemben lévő sajtos bódéra meredt. Sajtos most jött először a vásárra, ínycsiklandozó finomságokkal, de sajnos elég borsos áron adta a portékáját, ezért elkerültük. A pultban dolgozott egy egérhölgy is, vagy hogyan is nevezzem, szóval egy fiatal nőstényegér, aki elmélyülten vagdosta a sajtkockákat. Géza eddig nem vette észre, na de most! Mint aki megbolondult, úgy bámulta az egérleányzót.
Rosszat sejtettem, és ismét bejött a tyúkok hatodik érzéke.
- Most pedig sajtot veszünk - mondta Géza, halált megvető bátorsággal a hangjában. Mellesleg volt is rá szüksége, mert én pontosan tudtam, mennyi pénz volt a zsebében. Azzal megfogta az egyik szárnyamat, és a sajtoshoz rángatott.
Gyakorlatilag az összes sajtból tetemes mennyiséget bevásárolt, közben próbálva kicsikarni egy beszélgetésfélét az egérlányból. Hiába, szegény lánynak semmi kedve nem volt csevegni, dolgozott elvégre, és rettegett a sajtbódé tulajdonosától, aki időnként megjelent és leteremtette, hogy a sajtkocka nem eléggé kocka, és ami már mászik, azért az is eladható.
Géza sajtra költötte az összes saját pénzét, és sajnos az enyémet is. Ennek az lett az eredménye, hogy később egy darabig Gordon támogatta Géza Amplitúdó-beli teáit, és minden egyebet is, ami nem sajt volt.
Mikor Géza látta, hogy semminek nincs eredménye, térdre ereszkedett a földre a bódé elé, és egy romantikus dal eléneklésébe kezdett.
Az egérlány először a döbbenettől elkerekedő szemmel hallgatta, majd kirontott a pultból, megragadta Géza mancsát, és a bódé mögé cipelte. Ami ezután következett, azt Gézától tudom, én ugyanis nem akartam odatolni a csőrömet Géza bimbózó liezonjának közepébe. Sára, így hívták az egérlányt, kikötötte,  hogy megbeszélhetnek egy találkozót azzal a feltétellel, hogy Géza felhagy a vásáron tanúsított kedélyfelforgató magatartásával.
Géza a boldogságtól túlcsordulva el is hívta Sárát - horgászni.
Így kezdődött az ismeretségük, Sára körülbelül 15-ször volt Gézával horgászni, majd közölte, hogy ha mégegyszer elcipeli, soha többé nem áll vele szóba. Így esett, hogy én járok Gézával halat fogni. Azóta Géza megtanult néhány valóban romantikus trükköt a halfogáson kívül, Gordon ugyanis kiokította, hogyan is kell egy hölgy szívét meghódítani. Ez segítette hozzá Gézát ahhoz, hogy Sára ma már a felesége, és remek szakács is, nem mellesleg.