Hálóvín, temető, keksz, buli meg ijesztgetés - ahogy mi csináljuk

Na. Hát van itten egy fura ünnep, ez a hálóvín. Amikor egyrészt szomorkodunk, másrészt meg örömködünk. Részemről, mivel amúgy hajlamos vagyok a melankóliára, az örömködést választom.

De van, akinek ez egy kicsit bonyolultabb. 

Mert ilyenkor sok falubeli állat kimegy a faluszéli temetőnkbe, és takarít meg virágot visz a rokonok sírjára. De azért az jó, hogy kevesen szomorúak ilyenkor, mikor ott mennek az úton csapatostul, egy csomó papírba csomagolt virággal, meg van, aki koszorút is visz meg mécsest. És a Rozi tavaly sütit sütött a dédnagyapjának, aki egy nagyon tiszteletbeli gúnár volt baromi régen itt a faluban. De a Géza odament a Rozihoz, hogy azt ugye tudja, hogy a dédpapi az nem éhes ám már, és adjon egy kicsit neki, mert ő meg igen. A Rozi meg idegesen elhajtotta, a Géza felesége meg mondta, hogy Géza milyen bunkó, hogy ilyet nem csinálunk, és különben is van szendvics a táskájában, miért nem szólt a Géza. Úgyhogy ez nem is olyan szomorú dolog ám, mondom én, minden évben van valami vicces benne.
Engem amúgy nem érint ez a temető-dolog, mert én egy áttelepült tyúk vagyok. 

És akkor az örömködésről is egy kicsit. Na ezt a részt nagyon szeretem benne, mert mindenki buzgón díszítgeti ilyenkor a kertjét meg a házát, és mindenhol tökök meg mécsesek vannak.

Rozi meg Sára egész nap sütivel járkál házról házra, és nem rejtett szándékkal minden aktuális pletykát begyűjtenek. Miután mindenhol megfordultak, át szoktak jönni hozzám, és egy tea mellett megtárgyaljuk a hallottakat. Mert bár én hivatalosan megvetem a pletykálkodást, de Sáráéknak mindig van valami szaftos pluszinfójuk, ami miatt érdemes Síla egyik prémium teájából beszerezni. 

Amúgy Síla hálóvínre mindig készít valami speciálisat. A múltkor némi iróniával megjegyezte, hogy tett bele hallásfokozót is, mivel jól tudja, miért nem a teázójában ücsörgünk ilyenkor. Ezt a megjegyzését persze elengedtem a fülem mellett.
Szóval nálam ez a pletykálkodás úgy néz ki, hogy mindent nagyon szívesen meghallgatok, de semmit nem adok tovább. Viszont esténként remekül elrityegek-rötyögök magamban ezeken a történeteken.
Drága Olvasóim, viszont ti egyet se aggódjatok, mert ti bezzeg mindenről értesülni fogtok. És számítok ám a diszkréciótokra!  ;)
Amúgy ilyenkor már délután nagy a köd, és a falu összes utcája tele van a színes falevelekkel. Ezt minden falurészen más állat takarítja, de hálóvínkor nem pucolják meg az utcát direkt, hogy a lakók élvezhessék a színes-leveles hangulatot – már ha látnak a ködtől bármit is.

Koraeste már mindenki nagyon izgatott, ugyanis az egész faluban bulikat tartanak. Buli van a Kricsmi a Koccintó Nyulakhoz nevű elhíresült italozós és kártyázós létesítményben, ahova Géza amúgy, Sára helytelenítése ellenére, sűrűn ellátogat. Mi, Gordonnal nem nagyon szeretjük ezt a helyet. 

Természetesen buli van az Amplitúdóban is. Síla feldíszíti a teázót, mindenféle színes teát szolgál fel átlátszó bögrékben, leginkább vérnarancs, töksárga és éjfekete színekben. 

Hogy mi van e teákban, senki sem tudja, de mindenki nagyon vidám lesz tőlük. Sílának vannak macskasanzonjai bakeliteken, amiken híres macskák nyávognak furcsa dallamokat, de ez kis idő múltán már senkit nem zavar.

Meg szokott hívni művész macskákat is, akik dalolnak, verset mondanak, vagy vérfagyasztó színdarabokat adnak elő. Én ezektől van, hogy rosszul alszom, de mindig megnézem, mert nagyon izgalmasak szoktak lenni. Általában viszek egy kis zsák szotyit, hogy levezessem az idegességem színdarabnézés közben, de Gordon sajnos többnyire a felénél elkobozza, mert fél, hogy elrontom a begyemet. Nem ok nélkül.

Géza tavaly koporsó volt, idén pedig dene-VÉR. Váááá!

Noha megijedni nem, de ijesztgetni imádok! Gézával sötétedéskor beöltözünk, én feketére festem a tarajomat, és Gordont szoktam megkérni, hogy valami tyúktollbarát festékkel pingáljon ki rémisztőre.
Géza is varrat Sárával jelmezt magának, legutóbb koporsó volt, mindenféle famerevítőkkel, ami miatt állandóan káromkodott, mert folyton beleütközött valamibe. El szoktunk bújni a házak között, és ha jön egy gyanútlan falulakó, előugrunk, persze ordítva, és jól megijesztjük.

Idén Marci is szeretett volna csatlakozni, de olyan idétlenül éreztem volna magam, hogy valahogy kimagyarázkodtam, hogy ez Gézával a mi kis kettősünk akciója. Marci csalódott volt, de beletörődött, és végül Gordonnal elment az Amplitúdóba. Mire odaértünk Gézával, már teásjó hangulatban vidult, úgyhogy így is fejeztük be az estét.

Drága Olvasóim! Szörnyületesen izgalmas hálóvínt nektek, és lehetőleg ne vigyetek kekszet a temetőbe!