Mikulás Ügyességi Verseny, avagy „Te indulsz a MÜV-ön?”

Nálunk itten nem egyszerű ám Mikulásnak lenni!

Nem úgy van az, hogy csak úgy jelentkezel, oszt már Mikulás is vagy. Hö. Kis naiv.

Itt kérem szépen próbákat kell kiállni. És ha végigcsináltad, akkor esetleg.

Így volt ez idén is. Meg lett hirdetve a Mikulás Ügyességi Verseny, vagyis a MÜV. Ezen alapvetően felnőttkorú, hím, falubeli vagy falubarát állatok indulhattak. Mindenféle feladaton kellett végigmenni, és a legügyesebb lehetett a Mikulás, ő vihette ki a gyerekeknek az ajándékot. A vesztesek pedig alakíthattak egy Mikulás-kórust, ami viszont karácsonykor lép majd fel. Hogy a hamishangúak és botfülűek is bekerülhettek? Hát igen, nincs jó ötlet szépséghiba nélkül, viszont ez így állati… :)

Hetekig mást se lehetett hallgatni a Kricsmiben meg az Amplitúdóban, vagy az utcán bárhol, hogy „te indulsz a MÜV-ön?” Meg hogy „a nemtudomkid indul-e?” Á, kééész voltam ettől, mert bezavart a napi kis rutinomba ez a MÜV láz. De persze azért értem én, hogy a családosoknak ez izgalmas volt.

Géza persze indult rajta. Meg indult Pikk és Pakk, a kocsmatulaj nyulak, aztán Szappan, a medve, aki csodásan ultizik, Günther, az idősödő szurikáta, Pakundekli, a majom, Borzalínó, a sügér, Zéró, a zenészkandúr és Ribizli, a folyton szerelmes görény. Na és ki az, aki nem maradhatott ki a buliból? Eltaláltátok: Marci.

A feladatok persze titkosak voltak, azt se tudtuk, ki lesz a zsűri, mert sorsolták az utolsó pillanatban. Összegyűltünk a MÜV reggelén az Amplitúdóban, Gordon pedig ünnepélyes stílusú beszédet mondott, szerencsére dióhéjban. Ekkor előkerült Tirol, aki mostanában egyre sűrűbben tűnt fel minálunk, Gordon legnagyobb karimájú kalapjával. És mindenki húzott egy cetlit a kalapból. Amin vagy az állt, hogy „Te vagy az!” (mármint a zsűri egyik tagja), vagy az, hogy „Nem te vagy az!”.

Na hát, én voltam az. Vagyis bekerültem a zsűribe. Ennek én nem annyira örültem, mert tudtam, hogy fogok majd kapni hideget-meleget, de a feladat, az kérem feladat, és egy tisztességes tyúk nem hátrál meg a felelősség elől.

Elkezdődött a verseny. Mondjam, hogy szegény fiúk vért izzadtak? Nem túlzok, így volt. Csak gratulálni tudok a feladatok kiötlőjének, ritka szadista hajlamú állat lehetett. (Nem derült ki, hogy ki volt az.)

Az első feladat az volt, hogy idézem „Idomíts be egy rénszarvast úgy, hogy engedelmesen húzza neked a szánt!”
Azt én nem tudom, honnan szereztek be a szervezők ennyi rénszarvast, de az tény, hogy kitereltek minket a főtérre, és ott álltak szépen sorban befogva egy-egy szánba, vagy tizenkét rénszarvas ácsorgott ott türelmesen.

Minden versenyző felült egy szánra. Közben a családtagok, barátok ott szurkoltak a háttérben. A gyerekeknek nem volt szabad kijönni, mert ugye az meglepetés, hogy ki lesz a Mikulás. Úgyhogy őket Günther házvezetőnője, Egyenlítő, a sün foglalta le a könyvtárban. Szegény…

Az a helyzet, hogy Géza próbált a tekintetével szuggerálni, hogy legyek vele elfogult, de nem tehettem. Továbbá kicsit bénácska is volt. Mert ordibált a rénszarvassal, aki a füle botját se mozgatta arra, hogy „Indulj már meg, te tohonya állat!”, és hasonlókra. Sőt békésen rágcsálta a füvet, amit maga előtt talált. Aztán meg Géza dühösen leszállt, és szegény szarvas tomporát próbálta tiszta erejével, vörös egérfejjel előre tolni. Mondjuk ez tiszta taktikai baki, mert mivan, ha a szarvas mégis megindul? Hol a Géza? Hát nem a szánon, az is biztos…

Szóval ebben a számban a Szappan medve volt a nyerő. Nyugodt, magabiztos medve-taktikát választott, és ezen a meditációs hangon irányította a szarvasát. Aki egy darabig gyűjtötte az adatokat újdonsült főnökéről, azután úgy döntött, hogy érdemes engedelmeskedni. Úgyhogy amíg Géza taszigálta a saját agancsosát, Szappan már komótosan körözött a főtéren szánastul, szarvasostul.

Ám a következő számban fordult a kocka. Ugyanis az volt a feladat, hogy „Ereszkedj le a megjelölt kéményben, hogy kijuss a kandallón, minél gyorsabban és csendesebben!” Itt Gézának, apró méreténél fogva kimondott előnye volt szinte minden versenyzővel szemben. Szappan viszont az első kéményméteren beragadt, annyira, hogy a tűzoltó barátainak kellett kicibálni. Szegény Rozi liba ott sopánkodott, hogy Szappan tönkretette a kéményét, pont az ünnepek előtt.

A harmadik feladatnál ismét egy másik tulajdonságnak kellett előtérbe kerülnie: „Tömködd bele az előtted látható puttonyba a mellette lévő ajándékokat úgy, hogy minél több beférjen, de ne sérüljön a csomagolás!”

Na, én ezt egy igazi kegyetlenkedő ötletnek tartottam. Mert ugye vagy ez, vagy az. Vagy sokat a puttonyba, vagy szépen. De hogy ez is meg az is!
Itt került előtérbe Pakundekli, és az ő cirkuszi múltja. Hihetetlen gyorsasággal és precizitással helyezte el a gondosan becsomagolt ajándékdobozokat a számára hatalmas puttonyba. Villámgyorsan mászott fel egy-egy darabbal, a puttony szélén megállt egy pillanatra, és lenézett, hogy felmérje az elhelyezési viszonyokat, és szinte hangtalanul beillesztette a megfelelő helyre a megfelelő paklit. Amikor is kizökkenve szenvtelen zsűri-szerepemből döbbent fejet vágtam, szerényen rámvigyorogva annyit mondott: „Egy időben sokat tetriszeztem.”

Nem csigázom tovább Kedves Olvasótáboromat: feladat feladatot követett, és végülis bejött tyúkmegérzésem, vagyis Szappan lett a győztes!
Mielőtt azonban az eredményhirdetés után mindenki ünnepelni ment volna az Amplitúdóba, Szappannak jelenése volt egy feladatkiosztó beszélgetésen. A vesztes Mikulások pedig kórusalakító ülést tartottak a nagy tölgyfa alatt.

Ezután mindenki boldogan bezsúfolódott az Amplitúdóba, ahol Síla már várt minket remek téli teakölteményeivel. Marcit kicsit vigasztalgattam, mert titkon azt remélte, Mikulásként hódíthatja meg a falubeliek szívét, de én megnyugtattam, hogy bőven elég az enyémet. A többi már menni fog magától.